30 éve ezen a napon: A köztársasági elnökjelölt történelemórája Siófokon és politikai párbeszéde Göllében
A Somogyi Néplap 1989. december 1-i számából:
Siófokon és Göllében járt tegnap Pozsgay Imre államminiszter, az MSZP elnökségének tagja, köztársasági elnökjelölt. A Sió Áruház parkolójában Somogyi Gyula tanácselnök-helyettes és Giay László, az MSZP városi szervezőbizottságának elnöke köszöntötte. A zsúfolt programba egy gyors áruház- és vásárcsarnok-látogatás fért, valamint egy találkozó az MSZP siófoki tagjaival és szimpatizánsaival, illetve egy rendkívüli történelemóra a város diákjaival.
Puska Ferenc plébános üdvözölte a göllei templomban
Göllében a templom előtt fél egykor állt meg Pozsgay Imre autója, és vele érkezett Sárdi Árpád, az MSZP megyei szervezőbizottságának elnöke is. A vendégeket köszöntők között ott volt Dr. Gyenesei István megyei tanácselnök. Pozsgay Imrét Puska Ferenc római katolikus plébános kalauzolta a templomban. „Szülessen betlehemi gondolat, járja végig népünk a stációkat, s legyen a végén magyar megújulás, felemelkedés” — kívánta a plébános, és a látogatás emlékére egy Betlehemből származó kővel, valamint II. János Pál pápa életútját bemutató albummal ajándékozta meg az államminisztert. Tisztelgés következett ezután a templomkertben az I. és a II. világháború áldozatainak közelmúltban felavatott emlékművénél, rövid látogatás a boltban és a Fekete István Emlékházban. Az iskolában Pozsgay Imre jelenlétében adták át Kálmán Sándornak az aranydiplomát ötvenéves pedagógusmunkáját elismerve. Családi körbe hívta ebédre ezután az államminisztert Kovács Adorján, a falu pedig — egészségére kívánva az ebédet — fórumra az MSZP községi székházába. […]
A göllei fórumot így vezette be Pozsgay Imre:
— Magyarországon — kétségtelenül gondokkal, bajokkal küzdve —, egy új világ alakul. Saját történelmében is példa nélküli ügyet próbál megoldani az ország: egy diktatórikus, sok szempontból az emberek személyes életét is elrontó hatalmi formából egy demokratikus jogállami formába akar átmenni, olyan intézményeket teremteni, amelyekben az állampolgárok akaratából fakad nemcsak a jó szándék, hanem a cselekedet is. Van-e jogom ilyesmiket mondani, amikor az itt levők is azt panaszolják, hogy hosszan tart a válság, a vidék elnéptelenedése, elhanyagolása, nehéz tűrni az elszegényedést, az idős korúak gondjait és sok minden mást. Szakadék van a szükségletek meg a rendelkezésre álló javak között, mégis én azt mondom, ha ezeken „a politikai változásokon átesünk, szilárd és kapaszkodásra alkalmas intézmények lesznek itt, olyan törvény — ahogy valaki az utcán épp a templom előtt mondta nekem —, amelyik emberi módon szabja meg a cselekvés útját a cselekvés, a magaviselet irányát, ahol rend is van, de rend és nem kényszer, nem zsarnokság. Nos, véleményem szerint ez a világ közeledik, s akkor ebből teljesítmény is lesz. Ügy hiszem, ha a politikai intézmények kiépítésén, fölépítésén túljutunk, akkor nagyobb figyelem fordul a gazdaságra, ezáltal a gazdagodás, a gyarapodás lehetőségére is. Megszabadulunk attól a kényszertől, hogy mindig csak az éppen meglevő szétosztást tartjuk szem előtt, mert nincs módunk a gyarapodással foglalkozni.
[…] — Most vidéken élni nehézséget jelent — mondta végül. — Tudom azt is, hogy ebből a községből, Gölléről is sokan kényszerülnek másutt munkát vállalni. Úgy hiszem, ezen fordítani kell a jövendő politikának. Nem úgy, hogy most akkor a városokat kell kifosztani, hanem úgy, hogy gyarapodni engedni a vidéket, a falvakat, a községeket, ehhez megint az előbb említett ön- kormányzaton keresztül vezet az út. […]
Czene Attila — Kercza Imre
Fotó: Gyertyás László
Forrás: Somogyi Néplap, 1989. december 1.
