A Somogyi Néplap cikke ‘A szerelem határai’ című film göllei forgatásáról

Forgatás Somogyban

Játékfilm — mai témáról

Csaknem két hónapig Dél-Dunántúlon tanyázott a Budapest Filmstúdió stábja. Május elsején kezdték a forgatást, s munkájuk utolsó napján Göllében kerestük fel az alkotókat. A nagy téren éppen befejezték a forgatás előkészületeit a kamera előtt; mérték a fényt, a rendező utasítást adott, amikor mennydörgés közepette zivatar csapott le a „tett színhelyére”. Futott, ki merre látott.

Szűcs János rendezővel, Marosi Gyula forgatókönyvíróval és Jankura Péter operatőrrel egy személykocsiban húztuk meg magunkat a vihar elől. Ott árulkodtak — igen szűkszavúan — készülő első játékfilmjükről.

A színes film irodalmi alapanyagát Fenákel Judit Vetkőztető című novellája adta. Mai témát örökítenek meg, s jól lehet az ifjú védőnő, Zsófi, és a meg nem nevezett falu orvosának szerelme körül bonyolódnak az események, a film sokkal többet mond ennél. A tudat elmaradottságára, társadalmi visszásságokra, a közösség és az egyén viszonyára, a régitől való szabadulás kínjaira is megpróbál választ adni. A rendező azonban azt mondja: bízzuk a mondanivaló meghatározását a nézőre. Meggyőződése szerint ugyanis ezt mindenki másképp fogalmazza majd meg, valóságlátása, ítélőképessége, vérmérséklete szerint.

Marosi Gyula már kész forgatókönyvet adott a rendezőnek, de éppen azért vesz részt a helyszíni munkákban, mert sok minden változik aszerint, hogy a falu világában milyen új benyomások érik az alkotókat. Sok az improvizáció, az előre meg nem tervezett szituáció a filmben, s erre nagyon büszkék. Joggal, hisz remélhetően így jobban visszaadhatják a falusi ember gondolkodásmódjának apró rezdüléseit.

A film ideiglenes címe: Vízválasztó (végleges címe: A szerelem határai – a szerk.). Javarészt Somogyban játszódik, de ez voltaképpen közömbös a téma szempontjából. A fő helyszín Kisbárapáti volt, de forgattak Batéban, Göllében és a Szentlőrinc melletti Keresztes-pusztán is. Csak a főszerepeket játsszák színészek. Igen sok lehetőséget — szöveges szerepet is — kaptak a falvak lakói. Elmondták, hogy a keresztes-pusztai 83 éves Jakab bácsi képtelen volt már arra, hogy megtanulja a szövegét, ezért természetes szituációt teremtve olyan helyzetbe hozták, úgy készítették elő a jelenetet, hogy az öreg nem is mondhatott mást, mint amit a film megkövetelt tőle. S bár a filmesek legtöbb idejüket Kisbárapátiban töltötték, a falusi szerepkörökhöz felszabadultabb, jobb alanyokat találtak Göllében. Még a baranyai forgatáshoz is elvitték őket.

A Vízválasztó főszerepeit egyébként régi ismerőseink játsszák. Zsófit, a védőnőt Drahota Andrea, Varga doktort Bitskey Tibor, a „diplomata” tanácselnököt Szirtes Ádám, a tsz-elnököt veszprémi művész, Kenderesi Tibor, a tornatanárt Cserhalmi György alakítja.

Lassan előbújhattunk a kocsiból, elvonult a vihar, újra felsorakoztak a szereplők és az asszisztencia. A jelenetben csupán annyi történik, hogy a tsz-elnök a vizsgálatra előállított bikákat nézi, szót vált az emberekkel, miközben kerékpáron közeledik a védőnő. Leszáll a bicikliről, barátságosan köszön az elnöknek, de az már úgy megy el mellette, mintha nem is ismerné a lányt. Ennyi az egész, s egy fél nap telt el az előkészületekkel, a viharral, az ismétléssel együtt.

A filmet késő ősszel vagy a tél elején mutatják be. S mert az általános érvényű mondanivalókon kívül a helyszínekből, a szereplőkből is Somogyra ismerhetünk, nem ártana kérni, hogy Kaposváron tartsák az új magyar színes film bemutatóját.
J. B.

 

Forrás: Somogyi Néplap, 1973. július 3.