A Somogyi Hírlap 21 évvel ezelőtti cikksorozata Gölléről
Fateknőben hordták össze a kápolnadombot
Stációk Zsolnay-kerámiából
Az országban csak néhány helyen lelhető fel olyan Zsolnay-kerámiából készült stáció, mint a göllei. Az értékes művek készíttetőjének, Süttő Gyula volt plébánosnak a sírját nemrégiben találta meg Puska Ferenc, Gölle jelenlegi plébánosa.
Ugyancsak a plébános lelte fel Fekete István író két testvérének a sírját, s a göllei diákok segítségével rendbe teszik. — A kálváriát Rácz Valéria művésznő ösztönzésére már mintegy négy éve szerettük volna felújítani — mondta Puska Ferenc plébános. — Egy pécsi mester vállalta volna a munkát, de azt kérte, hogy az értékes kerámiákat egyenként vegyük le és szállítsuk hozzá. Sérülés nélkül ezt nem tudtuk volna megtenni, ezért most azon törjük a fejünket: kit bízhatnánk meg azzal, hogy helyben újítsa fel.
A temetőben levő Vendel-kápolna memento. Az 1856-os nagy göllei állatjárvány megfékezésének emlékére állíttatták a falu lakói. Szent Vendel napja, október 20-a azóta fogadalmi ünnep, s a kápolnában celebrálja a nagymisét a plébános. A kápolna kis dombját — akár csak a kálváriáét — annak idején fateknőben hordta össze Gölle hálás népe.
A templom restaurátorának, Pater Antonius Callo plébánosnak a síremlékéhez ugyancsak elzarándokolnak a helybeliek, s megemlékeznek Szabó Gyuláról is, aki 1940-ben végrendeletében az utódokra hagyta a főoltár megépítéséhez szükséges összeget.
Göllében még szokás a halott virrasztás is. Ez azonban már nem a házaknál van, hanem a temetőben. A szertartást megelőző néhány napon elővirrasztó asszonyok énekkel, rigmusokkal búcsúztatják halottaikat. (Várnai)
Tanítványok a katedrán
Megszépült a göllei általános iskola és az óvoda. A felújításhoz szükséges 21 millió forint 54 százalékát pályázati pénzből, 1,5 millió forintot a területfejlesztési tanácstól, a maradékot a társult önkormányzatoktól sikerült előteremteni. Segítségükkel mintegy 200 ezer forintért új radiátorokat is felszereltek.
A piarista rendnek, majd gazdaképzőként szolgáló múlt századi épületnek a felújításával elhárult az életveszély. A külsejében is megszépült iskolára új tetőt raktak, víztelenítették az épületet, s kicserélték az 50 éves, elavult elektromos hálózatot. A központi fűtést már a nyáron beszerelték. A tantermek padozatának és a bútorzatnak a cseréjére azonban már nem futotta.
Zsigárdi Péter iskolaigazgató elmondta: a négy önkormányzat társulásában működő intézmények költségvetését egyetértéssel elfogadták. Az idén 50 millió forinttal gazdálkodhatnak, ez csak a legszükségesebbekre elég. A költségvetésből átlag 147 ezer forint jut egy gyerekre, alig húszezerrel több, mint tavaly. Az állami támogatást, helyzetüktől függően, különböző mértékben kiegészítik a társult önkormányzatok; időre és pontosan fizetik a hozzájárulást. Kisgyalánban és Büssüben a helyi önkormányzat tartja fenn a még meglévő intézményeket. A kis települések ráfordítása azonban arányaiban magasabb, mint a gesztor önkormányzaté.
A központi iskolában 154 diák: 77 alsós és ugyanannyi felsős tanul. A 19 enyhén fogyatékos gyermeket speciális tagozaton oktatják. Szükség van a fokozott figyelemre, hiszen a tanulók kétharmada hátrányos helyzetű, ezeknek a felzárkóztatását heti hat órában segítik. Fonóból, Büssüből, Kazsokból, Kisgyalánból és Inámból további 16 gyermeket fogad a göllei iskola. Van egy tagiskola Büssüben is, 12 normál és 12 speciális foglalkozást igénylő gyermekkel. Kisgyalánban pedig 16 apróság kezdte meg a tanévet.
A 70-es évek végén még csaknem 400 iskolás koptatta a padokat. Az utóbbi években jó, ha kétszázan vannak. Zsigárdi Péter szerint az elvándorlást gondoskodásukkal és az anyagiak megteremtésével a szülők is támogatják. Bár az iskolában végzett valamennyi diák továbbtanul, munka híján csak néhány telepszik le Göllében.
— Az utóbbi években kevesebben jelentkeznek a gimnáziumokba — mondta az iskolaigazgató. — A hátrányos helyzetűek zöme inkább a szakmunkásképzőkbe igyekszik.
Gölle büszke lehet tantestületére, melyben az ének szakos kivételével minden tanár szakképzett. Kétharmaduk itt volt diák, és visszatért ide tanítani. (Várnai Ágnes)
A további cikkek a képre kattintva olvashatók:
Forrás: Somogyi Hírlap, 1998. november 11.
